Isten bizony, hosszú évekig nem tudtam (jobban mondva talán nem emlékeztem?), hogy ezt a mai napot a vallás "torkos csütörtök"-nek nevezi, pedig drága nagyikámmal rendszeresen gyakoroltam az istenhit kacskaringóit gyermekkoromban. De ez a név valahogy kimaradt az emlékekből, hogy aztán felnőtt fejjel megvilágosodjam.
A farsang végét (vagy "farkát") követő szerda, hamvazószerda, s az utána jövő csütörtöki nap neve torkos csütörtök, még akkor is, ha ez a húsvét előtti 40 napos böjt második napja. Ezen a napon lehet még utoljára megenni az összes megmaradt farsangi ételt, s ekkor fánkot, zsírosabb ennivalókat is készítettek, felfüggesztve 1 napra a böjtöt.
A zsíros étele készítése főleg a Dél-Alföldön volt szokásba, ettől bő termést és kövérre hízott disznókat reméltek.
Az Ipoly menti falvakban ezen a napon tepertőt, szalonnát, kolbászt, káposztát, húst ettek.
A Mura-vidéki falvakban disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka bőséges fogyasztásával ünnepelték a farsangot. A farsangi ételek maradékát megszárították, porrá törték, beteg jószágot gyógyítottak vele.
A Szerémségben az első napon fánkot sütöttek, hogy ne vigye el a vihar a háztetőt.
Hamvazószerdától húsvétvasárnapig (kivéve ezt a csütörtököt) a katolikusok sokfelé nem ettek húst és zsíros ételeket, az egyház azért tartatta a 40 napos böjtöt, hogy az emberek megtisztult testtel és lélekkel várhassák a húsvét ünnepét.
Nagyon érdekes nevekkel találkozhatunk, ha a torkos csütörtök tájjellegű elnevezéseit keressük.
- csonka csütörtök
- halottak húshagyata
- tobzócsütörtök
- zabálócsütörtök
- Erdélyben kövércsütörtök
- halottak csetertekik
- bodozúcsütörtök - Mura vidék, Radamos (a néprajzi kutatások szerint talán a dobzódó szó elhallásából keletkezett az ott használatos kifejezés)
"Elmulott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk,
sirassák a lányok itthonmaradások ,
kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájok.
/ Baranya megye /"
forrás: Magyar Folklór mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése