MAYA

Hat vagy hét éves volt? Ezt már nem tudjuk meg pontosan .... de tulajdonképpen nem is számottevő már. 

Hatalmas életerővel, energiával rendelkezett, de a gazdis életből csak nagyon kevés jutott neki, pedig ahogy egyik barátnője mondta: 

"Maya nagyon jó kutya, csak el kell nyerni a szívét."

Ez így igaz, mert egy németjuhász-stafford keverék nem egyszerű eset, de akit megszeretett, azt a végtelenségig imádta. Kb két évvel ezelőtt gazdája leadta az állat-egészségügyi telepre, nem tartott a társaságára többet igényt. Egy kutyamentő egyesület hozta ki onnan, s hamarosan egy öreg hölgyhöz költözhetett, akihez szintén ragaszkodott, csak az a fránya kerítés ne lett volna olyan megbízhatatlan. Mayus megtalálta a rést, ahol kimászhatott az utcára, s vidáman rémisztgette a járókelőket anélkül, hogy bárkit bántott volna. Nem maradhatott, így visszakerült gondozásba, a kutyapanzió biztonságába. No, igen, a biztonság meg is volt, enni-innivaló, simogatások, séták az önkéntesek segítségével, csak a neki való gazda nem érkezett meg. 

Viszont Maya természete alakult, ráadásul nagyon jó irányba, emberekkel barátságos kapcsolatot ápolt, néhány - általa kiválasztott - kutyával is kijött már, és közben várt, alkalmazkodva a panzió körülményeihez.

A tél elején megbetegedett, orrocskája váladékozni kezdett. S jött az ilyenkor szokásos rohanás az orvoshoz, vizsgálatok sora, szövettan és a lesújtó eredmény: Maya orrában daganat keletkezett. December 7-én műtötték, hősiesen tűrt mindent a műtét után is, pedig úgy nézett ki, mint akivel horrorfilmet forgattak. Ráadásul a műtéti szövettan eredménye is kétségbeejtőnek bizonyult, mert nagy agresszivitású adenocarcinomát mutatott az eredmény. 

Sugárkezeléseket és gyógyszert kapott ez a hős, aki két héttel a nehéz műtét után már vidoran szaladgált a hóban. Barátai és segítői végtelen hittel bíztak teljes felgyógyulásában, még ha mégoly kemény menetnek is bizonyult a történet, csak azon az egyetlen, de legfontosabb tényen nem tudtak változtatni, hogy Maya igazi otthonban lábadozhasson. Aki élt és mozgott, mindenki ezen gyötrődött, ismerősöket, barátokat kérdezgettek, tud-e valaki segíteni, de mindenhol nem-mel kezdődött a válasz. 

Maya hős. Igazi és valódi, mert ezzel a rettenetes kórral küzdött panzióbéli létében, s még ennek ellenére is vidáman ment a sétákra, örömmel vett minden szeretetteli apróságot barátaitól. És a napok, hetek teltek, a sugárkezelés befejeződött, maradt a gyógyszerezés. 

Március elején Mayus állapota egyik pillanantról a másikra rosszabbodott, az újabb vizsgálat szerint elkezdett visszanőni a tumor az orrába, a sugár-és gyógyszeres kezelések dacára. Egyértelművé vált, hogy a panzióból azonnal ki kell hozni, nem maradhat magára, ápolásra és minél több szeretetteljes simogatásra, gondos figyelemre van szüksége. Móni összerámolta kicsi lakását, s helyet készített Mayusnak, hogy felügyelet és végtelen szeretet vegye körül a lábadozót, mert hiszen még mindenki abban bízott, ebből is kijön. Jött egy nagyon jó ötlet, energiakezeléssel talán javítható az állapota (természetesen a gyógyszerek is maradnak), s talán még jó pár hónap állhat Maya rendelkezésére, hogy simogató kezek oltalmában tölthesse a fennmaradó időt. 

Az energiakezelések hatására Maya lábra állt, elkezdett ismét enni, inni, majd pár nap múlva újból a labdamániás Maya állt a lányok előtt. Igaz, csak pianóban adta elő, de igen, labdázott óvatosan. Sőőőt! Objektív fotószemrevételezések szerint az orrán kívül látható pukli is apadt! Jókedvűen nézett a világba, pacsit, puszit osztott, evett, ivott.
 
Alig két hetet kapott még a Sorstól. Egy éjszakán Móni nagy robajra riadt, felugrott és látta, Maya nincs jól, rohama volt, ijedten és kicsit révetegen pislogott. Aztán egy sima, egy fordított helyzet alakult ki, egyik éjszaka nyugodtan, a másik rohammal telt, még a nyugtató sem hatott. Az orvosi vélemény szerint talán elkezdett ráhúzódni a szemére a kór, a teljes ct vizsgálat elvégzése azonnalivá vált, csakhogy... kis magyar históriánkban először időpontot kell kérni, s elutazni 200 km-rel odébb, mert csak ott végzik. És már több idő nem volt...... :(


2010. március 23-án Mayát el kellett engedni. ... ... a végén már ő is jelezte, nincs tovább, elég volt.


Köszönjük, hogy Veled lehettünk, Csillagvirág!