MÓROK ÉS KERESZTÉNYEK

Arra gondoltam, meglepem öreg kollégámat valami finomsággal, ha már az egész pünkösdi ünnepet munkával töltjük.

Nagy gonddal kellett kiválasztanom a leendő süteményt, mivel idős munkatársam emésztése már nem a régi, pláne, hogy állandóan felfedez magán valami új nyavalyát. 

Körülnéztem a kamrafronton, miből lehet könnyed, finom sütit alkotni, mivel a delikvens kissé válogatós is. A hűtőben pihent némi túró, tojás. Tej adott, liszt, cukor szintén..... s akkor eszembe jutott, hogy az elmúlt napokban nagyon sok blogon, receptgyűjteményben olvastam arról a tarkabarka finomságról, ami a kedves és játékos boci süti nevet viseli. A nagy kavalkádból végül ezt a receptet választottam. Finomnak,  egyszerűen elkészíthetőnek látszott a képen, hát nekiláttam. 
Miközben alkottam, eszembe jutott ez a mókás név, amit a címben olvashattok és bár nem kifejezetten erre a süteményre vonatkoztatva hallottam, de úgy gondoltam, tökéletesen illik a fényes, sötét kakaós tészta és a világos, fehér túró  kontrasztjához. (eredetileg egy ecuadori barátom illette e névvel a lencsés rizst)

Ideírom a kiválasztott receptet, hátha valakinek nincs kedve átugrani másik oldalra.

A mórok serege:

18 dkg liszt
15 dkg cukor
3 ek keserű kakaó
1 dl tej
1 dl olaj
4 nagyobb tojás
1cs sütőpor

A keresztény had:

50 dkg túró
20 dkg cukor
5 dkg gríz
1 tojás
1 cs vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja

Megvallom, nekem a 20 dkg cukor soknak bizonyult a túróhoz, ez nyilván ízlés kérdése. El tudok képzelni 5 dkg-val kevesebbet, legközelebb így csinálom.

A tojások sárgáját kikevertem a cukorral (barna nádcukrot használtam), hozzáadtam a többieket, felvertem a 4 tojásfehérjét kemény habnak, azt is beleforgattam gyengéden. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát, majd kikevertem a túrót a hozzávalókkal. Teljesen rendszertelenül halmokat raktam a túrókeverékből a barna tésztába, majd előmelegített sütőben megsütöttem a sütit. A sütés ideje kb. 20-30 perc, tűpróbával ellenőrizzük, mikor kész.

Mindössze a félkész állapotot tudom bemutatni, mert mire megsült, már késésben voltam, s nem maradt idő a kész termék fotódokumentálására. 

Csak a szavamat tudom adni, hogy fenséges és nagyszerű sütemény lett a végeredmény, az utolsó szálig elfogyott, ráadásul kedves munkatársam a teljes mennyiség 3/4 részét magáévá tette és láss csodát! 
Nem is fájt közben semmije!!! :))