Arra gondoltam, meglepem öreg kollégámat valami finomsággal, ha már az egész pünkösdi ünnepet munkával töltjük.
Nagy gonddal kellett kiválasztanom a leendő süteményt, mivel idős munkatársam emésztése már nem a régi, pláne, hogy állandóan felfedez magán valami új nyavalyát.
Körülnéztem a kamrafronton, miből lehet könnyed, finom sütit alkotni, mivel a delikvens kissé válogatós is. A hűtőben pihent némi túró, tojás. Tej adott, liszt, cukor szintén..... s akkor eszembe jutott, hogy az elmúlt napokban nagyon sok blogon, receptgyűjteményben olvastam arról a tarkabarka finomságról, ami a kedves és játékos boci süti nevet viseli. A nagy kavalkádból végül ezt a receptet választottam. Finomnak, egyszerűen elkészíthetőnek látszott a képen, hát nekiláttam.
Miközben alkottam, eszembe jutott ez a mókás név, amit a címben olvashattok és bár nem kifejezetten erre a süteményre vonatkoztatva hallottam, de úgy gondoltam, tökéletesen illik a fényes, sötét kakaós tészta és a világos, fehér túró kontrasztjához. (eredetileg egy ecuadori barátom illette e névvel a lencsés rizst)
Ideírom a kiválasztott receptet, hátha valakinek nincs kedve átugrani másik oldalra.
A mórok serege:
A keresztény had:
50 dkg túró
20 dkg cukor
5 dkg gríz
1 tojás
1 cs vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
20 dkg cukor
5 dkg gríz
1 tojás
1 cs vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
Megvallom, nekem a 20 dkg cukor soknak bizonyult a túróhoz, ez nyilván ízlés kérdése. El tudok képzelni 5 dkg-val kevesebbet, legközelebb így csinálom.
A tojások sárgáját kikevertem a cukorral (barna nádcukrot használtam), hozzáadtam a többieket, felvertem a 4 tojásfehérjét kemény habnak, azt is beleforgattam gyengéden. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát, majd kikevertem a túrót a hozzávalókkal. Teljesen rendszertelenül halmokat raktam a túrókeverékből a barna tésztába, majd előmelegített sütőben megsütöttem a sütit. A sütés ideje kb. 20-30 perc, tűpróbával ellenőrizzük, mikor kész.
Mindössze a félkész állapotot tudom bemutatni, mert mire megsült, már késésben voltam, s nem maradt idő a kész termék fotódokumentálására.
Csak a szavamat tudom adni, hogy fenséges és nagyszerű sütemény lett a végeredmény, az utolsó szálig elfogyott, ráadásul kedves munkatársam a teljes mennyiség 3/4 részét magáévá tette és láss csodát!
Nem is fájt közben semmije!!! :))
5 megjegyzés:
Lencsés rizs?! Ezt egyszer ki kell próbálnom!!
A süti gusztusos, előbb-utóbb el fogom készíteni. Sokat sütök (sajnos, mert ez azt jelenti, eszem is), és a nagyi mindig kap. Szegény szívbeteg, minden baja van, de a sütiktől soha semmi.:)
:))
Addig jó, amíg a nagyik köztünk vannak.
Igen! Sokszor elhozza őt anyám, ha nem dolgozik, mert otthon nem bír veszteg lenni.
Azon szomorkodtam mostanában, ha esetleg lesz gyerekem, nem valószínű, lesz dédije is. Nekem szerencsém volt, sokat jelent felnőtt fejjel, 3 dédanyám és 1 dédapám ismerhettem. Bár mind elmentek 11 éves korom előtt, mégis fontos az emlékük.
Más, az oldalsávon levő virágos tesztben kasvirág (echinacea) lettem.:)
A kasvirágnak rendkívül jó gyógyító ereje van. Érdemes meggondolni! :))
Nagyon fontosak a régi öregek, hogy tisztelettel és szeretettel bánjunk velük. Szívem szerint elköltöznék egy olyan faluba, ahol él még belőlük jó néhány, mert becsületből és tisztességből órákat adhatnának és ha nem figyelünk, huss, eltűnnek ők is. Azt az űrt, pedig, nem lehet majd kitölteni.
Szeretem a kasvirágot, van otthon is, ha a Nagyméltóságú Eb Úr el nem taposta. El vannak kerítve a virágágyak, de hiába, a napokban 2x rajtakaptam bent, snidlinget legelt.Eddig csak "füvezett". :)
Amit írtak róla: "You are a health conscious person, both your health and the health of others. You know all about the health benefits and dangers of the world around you." eléggé igaz rám.:)
Igen, emiatt aggódom, az idősek után maradó űrt nem tölti ki semmi.
Az öregek otthonait sem tudom megérteni. Ill. azokat, akik oda dugják a szüleiket. Racionálisan meg lehet magyarázni, de mégse...
E hétvégét is nálunk töltötte nagyim, sokat mesélt az árvíz kapcsán a régi időkről. Itt a városban a '60-as években volt, hogy élték meg...Utána elkezdett a gyerekkoráról mesélni, a nagymamájáról, stb. Örülök, ha mesél!
Megjegyzés küldése