S:O.S!!

Isten látja lelkemet, én gasztroblogban gondolkodtam, amikor nekiláttam ennek az egésznek. 

Aztán szépen lassan kiderült, ennél több minden létezik a világban, ami érdekel, ezért a szöszmögések kiterjednek ezerfelé.

Aki ismer, az tudja, kutyamániás vagyok. Hála az égnek! Még mindig jobb, mintha játékszenvedélyem lenne, nem? Nálam abszolút igaz, kutya nélkül lehet élni, de minek? És ráadásul még nem is szégyellem, hogy így érzek. Sokat tanulok tőlük.

Most ismét kutyaügyben járok, segítséget kérek a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány részére. Talán most sokan csóválják a fejüket, ni, még egy szervezet, aki pénzért kuncsorog..... közel sem erről van szó, bár némi adomány most igen jól jönne nekik. Hogy miért? Máris mutatom.....

Ez évben a fajtamentők eljutottak egy jászfényszarui szaporítóhoz, aki a lehető legméltatlanabb körülmények között tartott rengeteg kutyát. A hír nagy port vert fel, de kiváltó oka egy, spanyol tévések által készített riport volt, melyet rejtett kamerával vettek fel a szaporítónál, magukat kutyavásárlóknak kiadva. Akit érdekel, olvassa el a Blikk április 12-i cikkét, amely kivételesen igazat írt. 

újságcikk

Az ügyről az RTl Klub híradója is beszámolt akkor. 

A hatósági vizsgálat megállapította a tényeket, kötelezték a szaporítót, hogy biztosítson megfelelő körülményeket az állatoknak, de egyetlen egy kutya sem került kobzásra. (!!) Nagy hiba volt...... Ez az embernek nem nevezhető lény új megoldást talált ki, mely nemrég jutott a fajtamentés tudomására.....

Egyszerűen kikötötte a kutyákat az erdőbe, a kölyköket pedig bezsuppolta egy félszuterén bunkerba, szintén az erdőben. A fajtamentőknek elállt a szavuk, amikor május 19-én meglátták azt, amit csak nagy fantáziájú horrorfilm írók képesek kitalálni. Amerre a szem ellátott, mindenhol németjuhász kutyák voltak láncra verve, fákhoz kötözve, jó néhányan mocsárban ácsorogtak. 

Beszéljenek a képek.....

Kölykök a bunkerban

Vemhes kutyamama a mocsárban

Még egy vemhes mamakutya, ő is a mocsaras részen élt a hatósági vizsgálat lezajlása után.(őrület!!)

A kölykök kimentése a bunkerből.

Láncra vert üvöltés

Halálos félelem és rettegés, annyira, hogy még az ételt sem merte elvenni.

A kutyák 90 %-a olyan elgyötört állapotban volt, hogy ölben kellett őket az autóhoz vinni. 

A fajtamentés 20 kutyát tudott kimenekíteni, 10 felnőttet és 10 kölyköt, de még mindig 30 kutya vár a szabadulásra, akikért holnap visszamennek. Helyük már nincs a menhelyen, de egy-két szervezet átvesz pár ebet. 

Az alapítvány most patthelyzetbe került, hiszen irdatlan pénzt emészt fel a mentett kutyák helyrehozása, úgy orvosilag, mint egyébként. A most mentett kutyákon kívül még páran gazdira várnak a menhelyen, ami a legmagasabb európai igényeknek is megfelel, valamint egy igazi - bár bajuszos - angyal vigyáz rájuk, ápolja őket, dédelgeti a kicsiket, ő Misi. Hihetetlenül ért a fajtához, a kutyák is nagyon szeretik, és Misi minden örökbe adásnál lopva a szemét törölgeti, mert hiszen "egy lurkója" kilép az életbe. 

Kérem a kutyák és az alapítvány nevében, aki tud, segítsen, hogy ezek a testileg-lelkileg meggyötört kutyák jobb élet felé indulhassanak, ivartalanítva, meggyógyítva, hitüket az emberi fajban visszakapva. 

A segítség a következő formában érkezhet:

- kutyatáp minden mennyiségben, kutyakonzervek 

- takarók, fekhelynek való pokrócok, párnák

- szalma

- ideiglenes befogadás, ahol a kutyák lelke megnyugodhat, és ismét bízhatnak a simogató kezekben

- pénzre is szükség van, nem tagadhatjuk, hiszen horribilis összeget tesz ki az orvosi ellátásuk, még ha kedvezményben is részesül az alapítvány a szívvel-lélekkel dolgozó állatorvosok részéről. Aki ezt a módot választja, ide küldhet bármilyen kis avagy nagyobb összeget (kezeskedem érte, hogy a németjuhász fajtamentők kizárólag a kutyusokra fordítják a hozzájuk érkező adományokat, ellentétben sok hóhányó szervezettel. Ez 100 de inkább 1000 %!!)

Számlaszám:

Szentgál és Vidéke Takarékszövetkezet
73600149-11112686

SEGÍTSÜNK!!


Köszönöm a nevükben is. 


Az alapítvány munkájáról illetve a fenti ügyről itt található olvasnivaló.
http://www.nemetjuhaszkutyamentes.eu/


további képek és tudósítás a mentésről

AZ EGYIK LEGSZEBB MAGYAR SZINKRONHANG

Nem írom, hogy volt.
Pedig új munkái már nem lesznek, sem hangban, sem a színpadon.
Mégis, televízióból, dvd-kről, egyéb felvételekről szól majd hozzánk.....

1937. május 20-án született, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1962-ben végezte el.Ettől kezdve aktívan vett részt a magyar színházi és filméletben, drámai szerepek mellett különböző karaktereket is alakított. A vidéki színházak közül a pécsi Nemzeti Színház, a veszprémi Petőfi Színház, a szegedi Nemzeti Színház tudhatta magáénak. 1971-től 10 éven át a Thália Színházban mutatta meg tehetségét, majd az 1982-ben megalakult Katona József Színház egyik alapítója lett. 1996-tól szabadúszóként dolgozott tovább, 2004-ben a Madách Kamarához csatlakozott, mely később Örkény Színház néven szórakoztatta a nagyérdeműt. Híres szerepei közül kiemelkedő Shakespeare Hamletje, de Gogol Revizorjában is nagyszerű alakítást nyújtott, Dobcsinszkij szerepében.
Utolsó játéka Örkény István Macskajátékában az
Több, mint 200 filmet szinkronizált. Szép beszédhangját legtöbbször Al Pacino-nak kölcsönözte, de az ő hangján szólalt meg számos alkalommal Ben Kingsley, Harrison Ford, Robert de Niro is.
A Magyar Rádió archívumában is fellelhető jó néhány felvétele. De tanított a Színház- és Filmművészeti, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.
4 nap múlva lett volna 73 éves.
Köszönjük, hogy élvezhettük játékát.

Jó tanács minden napra

Ha nagy sz....ban vagy, csak nézz mereven előre és maradj csendben. :)

Keljünk egybe.... avagy a paradicsom és a zöldbab csodálatos házassága

Szívem csücske Görögország. Második otthonom, de erről majd máskor.

/kép a thebigflag.gr oldalról származik/

Most inkább egy isteni, falusi görög receptet osztanék meg a tisztelt nagyérdeművel, forrása Észak-Görögországban élő barátnőm.

- Házasodjunk! - mondá egy nap a paradicsom a zöldbabnak. - Meglásd, nagyon jó párost alkotunk majd.
A zöldbab kicsit húzódzkodott, de aztán beadta a derekát és frigyre lépett a paradicsommal. Bizony mondom, igen jól tette! :))

A "nász" résztvevői:

Az ifjú pár
50 dkg zöld ceruzabab
30 dkg paradicsom

A násznép
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma

kevés olaj (ha lehet, olíva, de napraforgóolajjal is bátran készíthető)

só, bors, rigani (görög oregano), pici bazsalikom, kakukkfű, petrezselyem

Az olajon megpároljuk a szálaira vágott hagymát, hozzáadjuk a paradicsomot és a fűszereket. Beletesszük a széttördelt avagy egészben hagyott zöldbabot, megpároljuk.

Közben egy porcelántálban szétnyomjuk a fokhagymát, az apróra vágott nagy csokor petrezselymet, kikeverjük pici olajjal és a megfőtt paradicsomos babhoz adjuk. Tökéletes köret húsokhoz, de önmagában is megállja a helyét, melegen, hidegen egyaránt.

Eperszimfónia

Visszatértem, üdvözlet mindenkinek! :))

És visszatért az eper meg az ő szezonja. Imádnivaló, csodálatos gyümölcs, szívemből sajnálom azokat, akik allergia, netán az apró magvak miatt nem fogyaszthatják.

"A szamóca eredetileg vadon terem, apró kis, piros gyümölcs, amellyel sok-sok erdőben találkozhatsz, ha a szarvasok le nem legelik előled. Jellegzetes illata és zamata van. Ennek a nemesített, termesztett változatát nevezik földiepernek, ez terem ma a kertekben, és kapható a zöldségesnél. A földieper nagyon hasonlít a szamócára, ám annál jóval nagyobb.

Eredetét Kelet-Ázsiába teszik, de a vadon élő szamócát már az ősember is gyűjtögette, fogyasztotta. A római kori írásos anyagok már megemlékeznek a vadon termő szamóca fogyasztásáról, de ismert volt a germánok körében is, akik - mai szóval méregtelenítőként - nagyobb mennyiségben fogyasztották. Termesztése a XV. század környékén kezdődött, majd számos keresztezés, finomítás után alakultak ki a ma termesztett fajok.

A virágzás után egy hónappal már érnek a szemek. Folyamatosan érik, ami azt jelenti, hogy az érés alatt 2-4 naponként lehet szüretelni. Mivel érzékeny gyümölcsről van szó, érdemes kora délelőtt szedni, amikor már nem harmatos a szem, és még nincs túl meleg. A meleg és a pára káros a gyümölcs további eltarthatósága szempontjából.

Üdítő, fiatalító gyümölcs, vértisztító hatása van. Jó a májbajok ellen, valószínűleg oldja a máj zsírlerakódásait, csökkenti a koleszterinszintet is. Intenzív a sóoldó hatása, ez az oka annak, hogy a húsevők (a mindenevő életmódot folytatók) néha nagy mennyiségben történő fogyasztása mellett kiütéseket kapnak tőle. Ám ettől nem szabad megijedni, mert néhány nap alatt megtisztul a szervezet, a kiütések elmúlnak. Fogyasztása javasolt a lábadozóknak is; húgyhólyag-, vese-, májgyulladásban szenvedőknek.

A földieper a friss fogyasztás mellett kiválóan alkalmas szörpök, dzsemek, befőttek készítésére, lefagyasztható, ám készülhet belőle bólé, sütemény, fagylalt, turmix és még ezernyi finom falat. Tartósításra a sötétebb színű fajták a legalkalmasabbak. Az erdei szamóca nem alkalmas eltevésre, mert magvaiban keserű anyag található, amely rontaná az eltett gyümölcs ízét. Azonban a vadon termő szamóca leveleit gyógyteák elkészítéséhez, izzasztóként használják." /sulinet.hu/

A legkedvesebb, legfinomságosabb számomra a tejfölös eper. Talán sokan ismerik, az én életembe pár évvel ezelőtt került be (nem is tudom, hol volt addig) és rájöttem, zseniál!! Kolosszál!! (köszönöm drága Dayka Margit :))
 
Elkészítése rém egyszerű. Jó fél kiló epret villával vagy krumplinyomóval összetörök úgy, hogy maradjon benne darabos rész is. 

Megszórom porcukorral (ízlés szerint), majd belezuttyantok közel fél liter, jó minőségű tejfölt. Elkeverem és mivel általában eltérek a receptektől, én hintek bele némi fahéjat is, de eredetileg ez nem szükséges hozzá. Ha képes vagyok megállni, hogy ne faljam fel azonnal, beteszem a hűtőbe, hogy összeérjen rendesen az íze. Ha csak kevés porcukorral dolgoztam és úgy hozza kedvem, fokozom az ízeket a kész mű mézzel csorgatásával. Hmm..... nyamm!

Ez az étek is a nemlehetabbahagyni kategóriába tartozik. Finom, hűvös, isteni eperíz. :)

MAYA

Hat vagy hét éves volt? Ezt már nem tudjuk meg pontosan .... de tulajdonképpen nem is számottevő már. 

Hatalmas életerővel, energiával rendelkezett, de a gazdis életből csak nagyon kevés jutott neki, pedig ahogy egyik barátnője mondta: 

"Maya nagyon jó kutya, csak el kell nyerni a szívét."

Ez így igaz, mert egy németjuhász-stafford keverék nem egyszerű eset, de akit megszeretett, azt a végtelenségig imádta. Kb két évvel ezelőtt gazdája leadta az állat-egészségügyi telepre, nem tartott a társaságára többet igényt. Egy kutyamentő egyesület hozta ki onnan, s hamarosan egy öreg hölgyhöz költözhetett, akihez szintén ragaszkodott, csak az a fránya kerítés ne lett volna olyan megbízhatatlan. Mayus megtalálta a rést, ahol kimászhatott az utcára, s vidáman rémisztgette a járókelőket anélkül, hogy bárkit bántott volna. Nem maradhatott, így visszakerült gondozásba, a kutyapanzió biztonságába. No, igen, a biztonság meg is volt, enni-innivaló, simogatások, séták az önkéntesek segítségével, csak a neki való gazda nem érkezett meg. 

Viszont Maya természete alakult, ráadásul nagyon jó irányba, emberekkel barátságos kapcsolatot ápolt, néhány - általa kiválasztott - kutyával is kijött már, és közben várt, alkalmazkodva a panzió körülményeihez.

A tél elején megbetegedett, orrocskája váladékozni kezdett. S jött az ilyenkor szokásos rohanás az orvoshoz, vizsgálatok sora, szövettan és a lesújtó eredmény: Maya orrában daganat keletkezett. December 7-én műtötték, hősiesen tűrt mindent a műtét után is, pedig úgy nézett ki, mint akivel horrorfilmet forgattak. Ráadásul a műtéti szövettan eredménye is kétségbeejtőnek bizonyult, mert nagy agresszivitású adenocarcinomát mutatott az eredmény. 

Sugárkezeléseket és gyógyszert kapott ez a hős, aki két héttel a nehéz műtét után már vidoran szaladgált a hóban. Barátai és segítői végtelen hittel bíztak teljes felgyógyulásában, még ha mégoly kemény menetnek is bizonyult a történet, csak azon az egyetlen, de legfontosabb tényen nem tudtak változtatni, hogy Maya igazi otthonban lábadozhasson. Aki élt és mozgott, mindenki ezen gyötrődött, ismerősöket, barátokat kérdezgettek, tud-e valaki segíteni, de mindenhol nem-mel kezdődött a válasz. 

Maya hős. Igazi és valódi, mert ezzel a rettenetes kórral küzdött panzióbéli létében, s még ennek ellenére is vidáman ment a sétákra, örömmel vett minden szeretetteli apróságot barátaitól. És a napok, hetek teltek, a sugárkezelés befejeződött, maradt a gyógyszerezés. 

Március elején Mayus állapota egyik pillanantról a másikra rosszabbodott, az újabb vizsgálat szerint elkezdett visszanőni a tumor az orrába, a sugár-és gyógyszeres kezelések dacára. Egyértelművé vált, hogy a panzióból azonnal ki kell hozni, nem maradhat magára, ápolásra és minél több szeretetteljes simogatásra, gondos figyelemre van szüksége. Móni összerámolta kicsi lakását, s helyet készített Mayusnak, hogy felügyelet és végtelen szeretet vegye körül a lábadozót, mert hiszen még mindenki abban bízott, ebből is kijön. Jött egy nagyon jó ötlet, energiakezeléssel talán javítható az állapota (természetesen a gyógyszerek is maradnak), s talán még jó pár hónap állhat Maya rendelkezésére, hogy simogató kezek oltalmában tölthesse a fennmaradó időt. 

Az energiakezelések hatására Maya lábra állt, elkezdett ismét enni, inni, majd pár nap múlva újból a labdamániás Maya állt a lányok előtt. Igaz, csak pianóban adta elő, de igen, labdázott óvatosan. Sőőőt! Objektív fotószemrevételezések szerint az orrán kívül látható pukli is apadt! Jókedvűen nézett a világba, pacsit, puszit osztott, evett, ivott.
 
Alig két hetet kapott még a Sorstól. Egy éjszakán Móni nagy robajra riadt, felugrott és látta, Maya nincs jól, rohama volt, ijedten és kicsit révetegen pislogott. Aztán egy sima, egy fordított helyzet alakult ki, egyik éjszaka nyugodtan, a másik rohammal telt, még a nyugtató sem hatott. Az orvosi vélemény szerint talán elkezdett ráhúzódni a szemére a kór, a teljes ct vizsgálat elvégzése azonnalivá vált, csakhogy... kis magyar históriánkban először időpontot kell kérni, s elutazni 200 km-rel odébb, mert csak ott végzik. És már több idő nem volt...... :(


2010. március 23-án Mayát el kellett engedni. ... ... a végén már ő is jelezte, nincs tovább, elég volt.


Köszönjük, hogy Veled lehettünk, Csillagvirág!

Viola emlékére

Görbelábú kis öregasszony.
Így emlegették a barátai és pártfogói, akik 1 évvel ezelőtt leltek rá egy fővárosi kerületben, ahol napok óta kóborolt egyedül. Hogy kié volt, sosem tudták meg, talán szaporítótól került utcára, miután kiszolgálta az idejét.
Új barátai orvoshoz vitték, alaposan megvizsgáltatták a szomorú szemű, s fajtája egészséges egyedeihez képest nagyon sovány kutyust, aki a keresztségükben a Viola nevet kapta, melynek jelentése, a virág maga.

Igen, Violka csendes és türelmes kis virágként élte az életét. Közel 10 hónapot töltött kutyapanzióban, mivel kétlábú barátainál "teltház" volt, még szíve csücske, Viki sem tudta megoldani, hogy hazavihesse magához, hiszen nála már két kutya élte életét lakásban, s bizony a szülők sem tudtak - munkájuk miatt - három ebecskének helyet biztosítani. Violka várt, gyűrte a mindennapokat, végtelen türelemmel, a hozzá érkező emberbarátokat örömmel fogadta és korához képest lelkesen baktatott velük a sétákra. Küzdött mindenféle nyavalyával, már csak a kora miatt is, hol a könyökizülete gyulladt be, hol a frászt hozta - akaratlanul - gondviselőire egy-egy hirtelen rosszulléttel, de minden kórságból helyrejött. Imádta a pocakvakargatást, a simogatást..... és imádta Vikit, akinek a szíve szaladt meg azért, hogy nem viheti őt haza, nem biztosíthat Violka öreg napjaira kényelmet, meleg lakást, biztonságot és szerető gazdit.

Ilyen szimbiózisban voltak ők a találkozások alkalmával. :))


A kötődés, ami köztük kialakult, nem mindennapi, még akkor is, ha a látogatások végén Violának vissza kellett mennie panzióbéli helyére, Viki pedig nehéz szívvel indult haza, folytatva a fejtörést, milyen úton-módon találhat megnyugtató megoldást kedves négylábú barátnője számára.








De nemcsak ő gondolkodott és dolgozott az "Ügyön", mivel az Ebremény Kutyavédő Egyesület minden önkéntese, kivétel nélkül törte a fejét a legjobb megoldáson Viola számára. Mindeközben jártak ők is hozzá, sétára mentek vele, finom falatokat vittek neki, szerették, féltették, aggódtak érte, amikor egy-egy újabb rossz hír érkezett, ha Viola lebetegedett.





És Viola várta a gazdit, a barátaival együtt. Voltak érdeklődök, de senki nem vállalta a kicsi kis öregasszonyt, hogy élete hátralévő részét igazi családban élhesse.


Türelmes angyal volt ő, aki példát mutatott élet-és emberszeretetből, élni akarásból, még akkor is, ha előző éveiben a kétlábúak megpróbálták megtörni lelkét. Hálás volt minden jó szóért, simogatásért, szerette az embereket, a nagy sétákat, hempergett a zöld fűben napsütétes időben, alkalmazkodott körülményeihez, hang nélkül tűrte az orvosi vizsgálatokat. Békésen nézett az életre, kutyatársaival jól megvolt, cseppnyi agresszió nélkül.



Aztán eljött a december és vele a hideg. Öreg csontjainak ez már nem használt, így Viki megpróbálta a lehetetlent: elfogadtatni családtagjaival, hogy - a hidegre való tekintettel - hazaviszi és magánál tartja Violát. Ideiglenes megoldásként a szülők rábólintottak. A csapat egyhangú örömujjongásba tört ki, az áttelelés biztosítva, sőőt, a legjobb helyen! :)
Ahogy teltek, múltak a napok, egyre több alkalommal tört rosszullét Violára, étvágya inkább nem volt, mint volt, bágyadtkán feküdt a séták ideje között.
A karácsony előtti orvosi vizsgálat rémálom jelleget öltött, amikor a diagnózis elhangzott: Violka leukémiás. :(
Elkezdődött a versenyfutás az idővel..... kemoterápia, gyógyszerek, orvosi ellenőrzés mindennapi programmá váltak. Viola állapota hullámzó volt, hol jobban, hol rosszabbul volt, de viselte az állapotot, élni akart.
Az öröm, ebben a rettenetes helyzetben, akkor érkezett meg egy pillanatra, amikor Viki családja úgy döntött, végleg örökbe fogadják ezt a drága, idős kutyát.
VIOLA GAZDIS KUTYA LETT!
Volt már családja, volt otthona és még több szeretet vette körül.


Ez a sok törődés és szeretet azonban nem tudta megakadályozni azt, amitől mindenki tartott: 2010. március 2-án Violkát el kellett engedni, mert szervezetét legyűrte a kór, minden gondos orvosi kezelés és családja odaadó ápolása ellenére.....

Viola példájából sokan meríthetnek erőt.

Számára a legnagyobb ajándék az volt, hogy életének utolsó pár hónapját imádott Vikijével tölthette, családban.

Gazdis kutyaként indult át a szivárványhídon, hogy az égi réteken találkozzék sok-sok társával és ott nagyokat szaladgáljanak, játsszanak.

Viola már jól van, fájdalmai elmúltak. Időnként visszatér közénk halkan, jelenlétét figyelmes csendben megérezhetjük.

Görbelábú kis öregasszony.
Emellett mókás, sőt kifejezetten jó humorral megáldott virágszál ő. Jelenlétének hiánya nagyon furcsa és szívszorító érzés, s most jó darabig mindannyian valóban elcsendesedünk, hogy helyére tegyük az élet egyik szigorú programpontját, amelyet sem kikerülni, sem tagadni nem lehet. Hozzátartozik a léthez. Csak annak nehéz, aki itt marad........

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj." /Müller Péter/