ZSIZSEGÉS

MÁR JÖVÖK HOZZÁD

Idők síkján utazom, társam a Nap meg a Hold,
... tovább »Vén bölcsek által megjárt rögös utakon
Vonulok, hegyet hágva, völgyet látva
Hagyok magam mögött ezernyi jó folyót.
És nem sejtem, mikor látlak ismét,
Próbálom a szavakat; az első köszönést.

Már jövök hozzád.

Utamon jeges szél — perzselő tűz kísér,
Hiába permetez rám förtelmes mocsok,
Gondolataimat semmi sem szennyezi.
Szeretetem minden csomót megold.
Bár fagyos szelek hasítanak belém,
Megyek tovább kitűzött célom felé.

Már jövök hozzád.

Elviszem az ősz gyászát, az éledő tavaszt,
Megragadom a világ hevét, kezem napfénytől forró,
Vagyok a zöld, vagyok a gyümölcs, a virág —
Vagyok az éltet hozó gyümölcsoltó.
Nem kell mámor, mit pohár kínál,
Rám másféle vágy talál.

Már jövök hozzád.

Könnyed gondolatimat, éltem sok édes
pillanatát,
Minden létező titkommal együtt
Egyetlen szálba fonja lelkem rokkája,
És elmém nem ismer határt.

Már jövök hozzád.

Álmaim töredékét saját verseim álmodják
— Nélkülük hitvány senki volnék —,
Szívemben próbálom meglelni az ihlet
forrását,
Míg alattam tátong a szakadék.
Úttalan utakon egyre csak keresem
Az örök dal rejtélyét: mi a szerelem.

Már jövök hozzád.

G. Mend — Ójo