
Annyira éhes voltam, ahogy hazaestem a munkából, hogy kottát vert a szemem. Már tegnap összekészítettem a mai sütnivalómat, de ki bírja azt kivárni????!!! Úgyhogy a mai torkos csütörtök a végéről kezdődött.

Bizony, a múlt este sütött túrós palacsinták vártak bekebelezésre, helyre kis gúlában, úgyhogy besuttyantottam a sütőbe a tepsiben relaxáló majdani vacsorát és nekiültünk a kutyákkal a palacsintáknak. Két pofára ettük, egyre kerekebb lett a világ. :)
Közben a rakott holmi is egyre hevült a sütőben. Mára olyan receptet vettem elő agyam valamelyik hátsó zugából, amit vagy 20 évvel ezelőtt olvastam, Frank Júlia szárnyas recepteket tartalmazó szakácskönyvében. Ez pedig a "Nem lehet abbahagyni csirke". Biztosan sokan elkészítették már, én hosszú évekig azt hittem, más nem is süti, de aztán fogadott tesómmal tanakodtunk, mit főzzünk egy lánybulira, s esküszöm, egyszerre mondtuk ki, egymástól függetlenül e receptnevet. Néztem, mint Bálám szamara, mire Kata megkérdezte, mi a baj. Mondom, semmi, csak pont ez jutott eszedbe? Persze, válaszolta, nagyon szeretem és mindenki, akinek eddig elkészítettem. Te, mondom, én betűre így vagyok vele. :) Meg is csináltuk, a többiek pedig tényleg nem tudták abbahagyni, csak szigorú önmérséklettel, aztán elégedetten szuszogtak, villájuk végleges letétele után.
A receptet anno a szakácskönyvből, szóról-szóra követtem el, de az idők folyamán rájöttem, 2x ugyanúgy sosem csináltam. Variálok rajta mindig valamit, kedvemtől függően.
A mostani remekműhöz a hozzávalók:
fél kiló csirkemell
liszt
fűszerek: majoránna, bors, só, provence-i fűszerkeverék, rozmaring
fokhagyma
lilahagyma
póréhagyma
reszelt sajt bőven
tejföl
chilikrém
Összekevertem pár kanálnyi lisztet a fűszerekkel, ebbe forgattam a csirkemell darabokat. Kiolajoztam a tepsit, elhelyeztem benne a húst, átszitáltam a mar

Köretként vajon megpároltam fél csomag mirelit zöldborsó-sárgarépa keveréket, sóztam, borsoztam, ráaprítottam egy marék friss petrezselymet és összekevertem főtt rizzsel. Kellemes, selymes íze lett, ellensúlyozandó a csirke kicsi csípősségét. Együtt fenomenális kombinációt alkotnak, a csirke önmagában is laktató, némi salátával.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése